Munkavállalóként megszokhattuk már: annyira gyorsan változnak a dolgok körülöttünk, hogy szinte minden nap tanulunk/tanulni kell valami újat felnőttként is. Igen! Az Élethosszig Tartó Tanulás most már nem csak diszkréten kopogtat az ajtón, de jól megmarkolta a kilincset és a vállával benyomta az ajtót. Nem nagyon kérdezte, van-e kedved hozzá, hogy belépjen a mindennapjaidba.
Itt ácsorog már egy ideje az előszobában, sáros cipőben (!), háta mögött süvít az új idők szele, és néz rád, mint borjú az újkapura, hogy akkor most mi legyen? Menjen vagy maradjon? Ha meg marad, akkor hová tudna lepakolni? Bejöhet a nappaliba? Kérhet egy pohár vizet …?
Te mennyire engeded be? Hol foglalhat helyet? És milyen gyakran látod vendégül?
1 Mehet, ahonnan jött, nem vagyok rá kíváncsi!
2 Foglalja össze a mondandóját, kap 2 percet az előszobában!
3 Kabátoljon le, vegye le a cipőjét, és jöhet be a nappaliba.
4 Menjen a gyerekek szobájába, ott a helye!
5 Na jó, leülhet az íróasztalomhoz.
6 Meghívom kávézni, kíváncsi vagyok rá, mit mond.
7 Valami más
