Ma reggel immár 5. napja maradt ki a reggeli torna, mert jó mélyen belevágtam a hüvelykujjamba a múlt héten. Még legalább csütörtökig ki kell bírnom, mert akkor veszik le a kötést, és derül ki, mi van alatta. Addig mérsékelt fizikai aktivitásra vagyok kárhoztatva…
Így aztán felszabadul egy teljes órányi időm! Gyerünk-gyerünk, fussunk neki lendületből a reggeli feladatoknak! Még csak reggel 8, és már ott ülök a laptopom előtt. Lesz itt haladás meg hatékonyság! Pipálom ki sorra a feladatokat. Nincs itt tötymörgés, meg reggel 9-es kezdés! Itt, kérem szépen, munka folyik, méghozzá nem is akármilyen sebességgel! 10 óra 15 percig.
Ekkor üt be először a nyugtalanság a belső felpörgéstől és testem tespedtségétől. Kicsit minden bajom van. Így nem lehet fókuszáltan gondolkodni! Még egy kávé, az talán segít. De közben tudván tudom, hogy ez csak rosszabb lesz attól a pillanattól kezdve, ahogy szervezetem elkezd megküzdeni a beérkező cukorral, és megint lelassul a működésem. Ha már itt vagyok a konyhában, felkockázom a kenyeret a krémleveshez. Na, elvágtam a mutatóujjam is!
Mit is kezdtem el csinálni az előbb? És még kit kell felhívnom? Hol a listám? Mivel kezdjek? Van még időm ma megcsinálni mindent? Vagy csúszik holnap délelőttre? Meg kellene írnom a posztot az időgazdálkodási kihíváshoz! És megígértem tegnap, hogy a kreatív beharangozót is elküldöm … Hááát, kreativitásról itt már nem beszélnék …
Na jó, most álljunk meg! Hány óra van? 10.35. Ha reggel tornázom, egy óra alatt megcsinálom mindazt, ahol most tartok, és ilyenkorra kezd el csúcsra járni az alkotóerőm és gondolkodásom …
Na jó! Akkor hüvelykujjamat folyamatosan vízszintesen és kontroll alatt tartva beiktatok egy óvatos, agyféltekéket összehangoló mini tornát, hátha nincs még veszve a délelőtt a kreatív munkához!
Neked mi kell hozzá reggelente, hogy tényleg elinduljon a hatékony munkavégzés? Kávé? Torna? Friss levegő? Vagy valami más?
