Kérdezheted, felforrt-e az agyvizem, hogy július utolsó hetében ilyet posztolok … Egyrészt, ma Szegeden csak 23°C van, így légkondi-mentesen is jól vagyok, köszi, másrészt meggyőződésem, hogy tanulni bármilyen időjárási viszonyok között lehet, ez csak figyelem ÉS elhatározás kérdése.
Az persze más kérdés, hogy ki mit tekint tanulásnak és hasznos ismeretnek. Amióta kommunikációt tanítok (25+ éve), és emiatt folyamatosan figyelem magamat is, kinek, mikor, mit, hogyan, mekkora rákészüléssel, milyen elvárásokkal és vehemenciával, milyen kompromisszumkészséggel mondok, és hogy tudok-e rá tényleg figyelni, új perspektívák nyíltak meg saját önfejlesztésem és tanulásom szempontjából.
Mínusz 10°C-ban, 1800 méteren egy pici olasz falu mellett például megtanultam a határaimat. Jéggé fagyott pályán, legyengülve, remegő lábakkal csúszkálni lefelé a hegyről a tejföl sűrűségű ködben: Mi az, amit akarattal még képes vagyok befolyásolni, és mikor mondja azt a testem, hogy ENNYI VOLT, ÁLLJ MÁR LE, mert ő már elérte a határait, csak az elmém nem akarja tudomásul venni. Pedig ez már nem az én hatásköröm, innen a természet az úr!
Az elmúlt hetek forróságában pedig, amikor sokadszorra jutottam arra a felismerésre, hogy nem csak a bevitt víz mennyisége és a testmozgás, de az is befolyásolja a figyelmemet, hogy mikor és mit eszem. És ha 3 kávé után sem tudok koncentrálni, akkor el kell engedni és lehet mást is csinálni, mint amit elterveztem, sőt, SZABAD PIHENNI, aztán majd folytatni, amikor megint tudok gondolkodni.
Vagy a tegnapi hirtelen lehűlésben, megint itthon felejtettem a bicikli lakatját, ott álltam a fogorvosi ügyeleten, hogy most akkor hogy leszek itt bent egy óráig, anélkül, hogy a biciklit el ne vinné valaki … 10 perc egyéni ötletbörze után (tényleg mindent megpróbáltam, még a kedves asszisztenst is megkérdeztem, nem adnának-e kölcsön egy lakatot vagy legalább hadd toljam be a biciklit a rendelőbe), jött a megmentőm: egy páciens simán felajánlotta, hogy hozzálakatolja a sajátjához, és megvárja, amíg végzek. Nem hittem a fülemnek! Tényleg van remény, a BAJBAN JÖN A SEGÍTSÉG, NEM VAGYOK EGYEDÜL!
Mondhatod, hogy ezek hétköznapi, magától értetődő dolgok, ez nem tanulás, de amióta készségfejlesztő tréningeket tartok, sokadszorra érzékelem, hogy ezek azok a felismerések és tudásmorzsák, amelyek nélkül újra és újra ugyanazokban a helyzetekben találom magam, ösztönből, elveszetten csak ide-oda hánykolódom Déjà-Vu-tengeremen. Amíg nem kezdek nyitni A TUDATOSSÁG FELÉ, és nem LÉPEK.
Ezért nem is hezitálok most már, hogy VAN-E ÉRTELME AUGUSZTUSBAN WORKSHOPOT TARTANI?
A válaszom: LÁTHATÓAN VAN!
Ha a fentiekhez hasonló felismerésekre vágysz, akkor várlak NYÁRI ÚJRATERVEZŐ workshopomon. Itt felépítheted személyes hatékonyság profilodat, hogy a szeptemberi üzleti év kezdetére TUDATOSAN tudj készülni.
Csatlakozz Tanulási gyorsítósáv FB csoportomhoz, nézz körül, mi van még.
Kövesd be YouTube csatornámat, ahol videós formátumban is megtalálod a cikkek többségét.
