Lehet, hogy ezzel a címmel nem leszek népszerű, de igenis szeretem a hétfő reggelt! Már jó ideje gondolkodom rajta, mitől is olyan vonzó számomra. Megpróbálom szavakba önteni.
Szeretem, hogy:
– a hétvégi nyüzsgés után nyugalom van a lakásban, és letisztult, várakozó csend,
– megint valami új kezdődik, ez kíváncsivá tesz,
– tervek szikráznak ki a fejemből: mi mindent fogok én itt csinálni!
Ehhez persze kell, hogy teljesüljön néhány feltétel. Például az, hogy ne tűnjek el a hétvégi főzés-mosás takarítás Bermuda-háromszögében. (A 3. szöget, a takarítást amúgy is csak ihletett pillanatokban tudom igazán jól csinálni.) Vagy hogy el bírjam viselni, hogy a kimosott ruhák ne az én több évtizede csiszolgatott módszeremmel kerüljenek fel a szárítóra. Vagy az, hogy eszembe jusson, vannak még itt néhányan Család fantázianevű teamemben, akik tudnak zöldséget pucolni és darabolni, hagymát pirítani, mi több: palacsintát sütni! És akár meg is kérhetném őket, segítsenek be kicsit a Szombat Délelőtti Ebédfőzés Projekt néhány feladatába. Vagy mondhatok nemet egy újabb, a semmiből nagy hirtelenséggel felbukkanó programra. Csak úgy. Mert nincsen kedvem. Vagy nem szánok rá időt.
Egyszerűnek tűnő feltételek ezek, de évtizednyi magamon végzett munka van benne, hogy teljesülni tudjanak.
Nálad milyen feltételeknek kell teljesülniük a hétfő reggelek könnyebb vagy éppen nagyon pozitív megéléséhez?
