Most nem viccelek. Tanítsd úgy a gyerekedet, hogy hagyod ŐT tanulni.
Persze gondolhatod, hogy ’Nehogy már én tanítsam a gyerekemet, 8-10 órányi munkám, a házimunka, meg a családi ügyek intézése mellett! Akkor minek jár iskolába?! Ott mivel tölti el az időt délutánig?! Plusz a tanuló idejét?’
Jogos a kérdés, de szerintem nem is ezzel van dolgod. Szülőként nem biztos, hogy abban tudsz a legtöbbet segíteni neki, ha lemész ZENbe, melléülsz, és nagy műgonddal elővezeted saját magyarázatodat a termodinamika ikszedik főtételére vagy levezeted neki a két ismeretlenes egyenlet megoldóképletét. Esetleg megosztod vele mélyenszántó gondolataidat a reneszánsz ember jellemzőiről vagy Amerika felfedezéséről.
És azzal sem segítesz neki, ha 10 percnyi szenvedélyes magyarázatod után, amikor még mindig nem érti a lényeget, és lepereg róla a TUDÁS, mintha infólepergető szerrel kente volna be magát, kiakadsz, hogy ’Hogy nem lehet megtanulni másfél nyamvadt oldalt a törikönyvből, amikor teljesen logikusan végig van vezetve a gondolatmenet …’
Ez az a pillanat, amikor képes vagyok én is felcsattanni, és akkor aztán vége a nagy tanulási projektnek! És hidd el, nem ebben a pillanatban vesztette el az érdeklődését, mert az aztán ott sem volt … Talán a címnél és a színes képeknél még látta a reményt, de aztán már akár zulu nyelven is lehetne írva, mert nem igazán tud hozzá kapcsolódni.
Ne add fel, hogy fog tanulni!
De még itt se add fel a reményt! Mert ott van az még! Csak néhány feltételnek kell teljesülnie. Dr. Gyarmathy Éva neveléslélektani szakpszichológus előadásából tanultam néhány fontos tényezőt. Mindjárt el is mondom.
#1 Tanuljon számára izgalmas problémák megoldásával
Legyen egy érdekes a probléma, méghozzá a gyerek számára érdekes, mert akkor ő fogja keresni vagy kérni hozzá az információt, hogy megoldja. Így ő lesz aktív, nem én, ő próbálkozik, benne formálódik a ’tananyag’ élő, a való életben hasznosítható tudássá.
Beszélgess vele, amikor engedi, kérdezd, térképezd fel, mi hozza lázba. Figyelj rá, és ha látod, hogy vannak olyan életterületek, ahol érdeklik bizonyos problémák, add meg neki a lehetőséget, hogy egyedül intézzen és szervezzen meg dolgokat. Hagyd, hogy felfedezze, hogyan kapcsolódnak az iskolai dolgok az élet dolgaihoz.
Biztosan jobban érdekli, hogy ’Miért nem ihatok napi három energiaitalt, ha Anyámék 5(!) kávét isznak naponta?!’ Vagy ’Mekkora hülyeség már a Holnapután című film! Miért lenne itt jégkorszak a globális felmelegedés miatt?!’ Vagy ’Mekkora lehet az ökológiai lábnyoma a fater villanyborotvájának a normál borotvához képest?’
És ez csak néhány a sok kérdés közül, amelyek átsuhanhatnak egy kamasz agyán …
Persze csak akkor, ha nyitott a világra. De ezt a részt majd máskor fejtem ki.
#2 Mutasd meg neki az összefüggéseket
Ő még nem látja mély összefüggéseiben a világot, Te viszont ott állsz 30-40 évnyi tapasztalattal: Meg tudod neki mutatni a nagyobb rendszereket és összefüggéseket. Az sem gond, ha nem vagy polihisztor, mert azt akkor is tudhatod, hogyan kell rendszerezni az ismereteket. És ez nagyban megkönnyíti számára az információk feldolgozását.
#3 Engedd, hogy hibázzon!
Nem baj, ha nem tud mindig mindent csillagos ötösre vagy csillag nélküli négyesre. Arra az egy dologra biztosan emlékezni fog, ami a jobb jegyhez kellett volna. Vagy arra, hogy az ő dolga, hogy tudja, mi a házi fizikából. És ha nem tudja, az ő dolga utánajárni.
Ha meg tudod engedni, ha kibírod, hogy vannak jobb időszakok és kevésbé jók, hogy időnként vannak nehézségei, de meg tud velük küzdeni, ha megadod neki a lehetőséget, hogy hibázzon, de arra is, hogy kérdezzen, akkor biztos lehetsz benne, hogy gyorsabban fog haladni a tanulással.
Szóval hagyj neki saját projekteket, hadd oldja meg ő maga. Mert így fogja tudni megoldani a 21. századi kihívásokat, ahol felnőttként nélküled kell majd helytállnia.
Aztán dőlj hátra, és csodáld, micsoda energiával és elszántsággal fogja elvégezni a feladatot és jár utána a megoldásnak. Add át neki a felelősséget is, de hagyd, hogy jöjjön tanácsért, hogy kérdezhessen, mert mégiscsak nagyobb a tapasztalatod bizonyos területeken.
Ez nem könnyű, de ha el tudod engedni, hogy lépésenként közöld vele a feladatokat, úgy, ahogy te oldanád meg, rá fog jönni magától is. Úgy, hogy esetleg hibázik. És ez is teljesen rendben van.
És most megint felmerülhet benned a kérdés: ‘Miért is kell nekem foglalkoznom a gyerekem tanulásával?’ Jogos a felháborodás.
Én meg azt mondom proaktív szülőként, hogy egy sokszereplős oktatási rendszer nagyon lassan mozdul. Én nem fogom megvárni, hogy mások csináljanak valamit. Majd valamikor. Én most akarok segíteni a gyerekemnek, mert ő most tanul az önálló életre.
És Te, hogy vagy ezzel?
A cikkből készült videót itt nézheted meg YouTube csatornámon.
